Sose hittem h ilyen rövid időn belül lehet ennyire közel kerülni egymáshoz.Sosem hittem a
vad elsörprö szenvedélyben.Igyekeztem racionálisán látni a dolgokat az érzelmeket.Ez most
is sikerült.Viszonylag...a racionális része...
Csajszikkal elmentünk bulizni h majd jol bepasizunk, szivatunk mindenkit.Jol is indult
a dolog.Mindenki kevert valakivel mindenki táncolt és jol érezte magát velem az élen.
Mondtam magamnak,nyugi csajszi, csak szorakozunk semmi érzelem.Ez sikerült is egy ideig.
Táncoltunk smároltunk iszogattunk.Egyszoval buliztunk.Aztán jött a fiú.Táncoltunk,
csokoloztunk,már akkor vibrált közöttünk a levegő.De akkor is azt mondtam max egy kis
szex kell neki és kész...olyan megb*szom és kész féle srácnak tünt.Kimentünk,sokat
beszélgettünk még igy illuminált állapotunkban is.Nem tagadom testileg is beindittota
fantáziámat.Telefonszám csere meg miegymás...mondtam h ugyse fog felhivni.Tévedtem.
Felhivott és sokat találkoztunk.Az eddigi racionalitás eltünt belőlem két nap alatt.
Már majdnemhogy szerelmet éreztem iránta de probáltam ésszerüen felfogni a dolgokat.
Nem ez még nem szerelem max nagy vágyodás,tulzottan megkedveltette magát.De hát nem baj
mert látom h kellek neki.Láttam h komolyan gondolta az egészet és kiderült h legalábbis
most nem az a megb*aszom és kész fiú.Most ő is komolyan gondolja.Örültem h végre meg-
találtam.Boldog voltam,jol éreztem magam egy hétig.De ez egy hétig tartott csak.
Egy borongos hétfői napon elmondta az igazságot.Pénteken összejött volt bnőjével, akit
mindennél és mindenkinél jobban szeret.De engem is megszeretett és nem tud dönteni.
Ugy voltam vele h jo, megértem és küzdök érte.Soha senkiért nem küzdöttem volna h az enyém
legyen.Nem sirtam senki után egy hét után.Nem irtam senkinek szerelmes levelet,nem vallottam
be senkinek az érzelmeimet ilyen rövid idő alatt.De ugy gondoltam h megéri.Tévedtem.
Akaratlanul bár de megbántott és fájdalamat okozott.Én meg szidom magam h mér engedtem
magamhoz közel hisz megfogadtam h soha többé senki nem fog megsiratni.Biztam benne és kellett
és még kell is nekem.Akarom ezt a fiút hiába nem lehet az enyém.Félreálltam és hagytam
őket legyenek boldogok.Ne kelljen a fiúnak döntenie,meghoztam helyette a döntést,
ne legyen neki nehéz,hisz egyikünket sem akarta bántani.De a megszokás nagy úr,hiába jön
helyette egy új,nem segit elfelejteni a fájdalmat,a régi szerelmet.Visszatértek a fiúnak a
régi érzései.újra szerette a régi lányt,hiába akarta az újat is,kettőt nem tarthat meg
magának.
Fájdalmat és szenvedést hozott nekem az a szombati nap mikor megismerkedtünk.Két hét,csak
két hét telt el azota és fáj.Bánatomat vigyorgásom mögé rejtem.Ilyen rövid idő után nem
sirhatok egy meg nem kapott szerelemért.Nem fájhat a szivem,a lelkem,mert ez nevetséges.
Nevetséges h két hét után meghalnék érte.Megszerettem annyira és lett nekem annyira fontos
h elendgejem.Ha nélkülem boldog,a másik lánnyal hát tessék.Csak tudnia kell,h rám mindig
számithat,nekem mindig fontos lesz hiába csak két hét.A külső szemlélő meg röhöghet h istenem
mit hisztizik ez a lány hisz alig ismeri.Nem pont h ő nem ismeri a történteket ez csak mi
ketten értjük a fiúval h mi történt köztünk.Pontosabnban még mi se értjük.Nem tudjuk h
alakulhatott ez ki ilyen rövid időn belül.De már nem is lényeg.A vége nem én lettem
a történetnek hanem a régi.Én csak reménykedni tudok h majd egyszer én is kapok belőle
egy kicsit.Egyszer nekem mondja h szeretlek,egyszer talán majd engem csókol és engem ölel
két karja....EGYSZER....
